Veres Péter, a Néprajztudományi Kutatóintézet nyugalmazott főmunkatársa, társaságunk tagja, a magyarság etnogenezisének kiváló kutatója, életének 85. évében, 2026. április 15-én örökre eltávozott közülünk.
Veres Péter felsőfokú tanulmányait a Debreceni Tanítóképző Főiskolán kezdte, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen és a moszkvai Lomonoszov Egyetem néprajz-történelem szakán tanult. 1967-től a budapesti Néprajzi Múzeumban dolgozott. Ezt követően lett 1975-ben a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Néprajzi Intézetének aspiránsa. Intézetünkben 1979-től egészen nyugalmazásáig dolgozott. Kutatási érdeklődésének középpontjában a magyarság őstörténete állt. Ezirányú vizsgálódásainak legteljesebb összefoglalását 1996-ban adta közre intézetünk könyvsorozatában „The Ethnogenesis [and Ethnic History] of the Hungarian People: Problems of Ecologic Adaptation and Cultural Change” címmel. A kötet kibővítve, magyarul 2009-ben „Mérföldkövek a magyar őstörténetben” címmel jelent meg.
Szerteágazó érdeklődési köre és széles tájékozottsága olyan kutatási témák felé is kaput nyitottak számára mint az ökológia, a kreativitás, az etnohistória, az etnológiai tudománytörténet vagy éppen a finnugrisztika. Munkáját végig az Etnológiai Osztály keretében végezte. Kiváló oroszországi kapcsolatai sokat segítettek a hazai kutatóknak az 1990-es és 2000-es évek elején, amikor újra lehetett Szibériában hosszútávú antropológiai terepmunkákat végezni. Közvetítő szerepe más módon is megnyilvánult a hazai tudományos életben: fontos szerepe volt a kiterjedt orosz nyelvű néprajzi, antropológiai és folklorisztikai szakirodalom feldolgozásában, annak tanulságainak összefoglalásában, illetve a magyar kutatóközösség felé való közvetítésében.
Páratlan tájékozottsága, alkotó gondolkodása, széleskörű érdeklődése jelentős mértékben hozzájárult a hazai etnológia fejlődéséhez. Emlékét és szakmai örökségét kegyelettel őrizzük.
Mészáros Csaba