Életének 80. évében elhunyt Sebő Ferenc, a nemzet művésze, Kossuth-díjas énekes, zenetörténész, népzenekutató, a táncházmozgalom egyik elindítója. Hosszú munkássága alatt mindvégig kapcsolatban állt a Néprajzi Múzeummal, a népzene gyűjteményhez kapcsolódó szakmai munkája és iránymutatása elévülhetetlen érdemű.
Sebő Ferenc az 1980-as években végezte el a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi szakát, szakdolgozatát Vikár Béla népzenei gyűjteményéből írta. A máig a Néprajzi Múzeumban őrzött páratlan fonográfhenger gyűjtemény, valamint az ehhez tartozó helyszínen lejegyzett gyorsírásos szöveganyag, és a későbbi kottás lejegyzések rendezésének hatalmas feladatát vállalta magára.
Mozgatórugója volt a szintén múzeumi gyűjteményben őrzött nagyhírű népzenei gramofonfelvételek, az ún. Pátria-lemezek korszerű megjelentetésének is. 2000-ben, a Fonó Budai Zeneház támogatásával elkészült ezeknek a lemezeknek a digitalizálása, és Bartók koncepcióját megvalósítva, 2001-ben megjelent a zenei anyag CD-ROM-on, kottákkal, fotókkal, dokumentumokkal kiegészítve. 2010-ben Sebő Ferenc szerkesztésében két kötetben ismertették a Pátria-felvételek anyagait, az egyikben a felvételeket a lemezekkel kapcsolatos dokumentációval egészítették ki, a másikban az addigra digitalizált meseanyag is megjelenhetett.

Sebő Ferenc és a munkatársai érdeme Dunántúli táncok és dallamok II. kiadvány 2005-ös megjelenése. Lajtha László és népzenegyűjtő csoportja által gyűjtött, a múzeumban őrzött lejegyzések és jegyzetanyagok kiadása az 1960-as években, Lajtha-halálával megakadt, a nagyrészt összeállított kötet kiadására jó néhány évtizedet kellett még várni. A több intézményben található hatalmas Lajtha-hagyaték további feldolgozásában és rendezésében is hatalmas szerepet vállalt – csak az MTA BTK Zenetudományi Intézetében lévő hagyatékban mintegy 800-1000 „dallamcetlin” lévő dallamot tisztázott le.
Sebő Ferenc még egyetemista volt, amikor a rádióban Sárosi Bálint népzenei sorozatában meghallotta a múzeumi gramofonlemezekre rögzített széki zenét. Érdeklődése az autentikus hangszerek és játékmód felé fordult és hamarosan eljutott az erdélyi Székre, hogy a helyi zenészektől tanuljon muzsikálni. A Sebő Együttes 1972-ben a Fővárosi Művelődési Házban indult klubjában ezzel a széki zenével indult meg a táncházmozgalom.
Sebő Ferenc az elmúlt évtizedekben aktív szerepet vállalt a Néprajzi Múzeum életében is. Mindvégig támogatta az intézmény működését, számos programot, rendezvényt segített jelenlétével és közreműködésével. Hosszú időn keresztül elnökként vett részt a Néprajzi Múzeum Baráti Körének munkájában, melynek küldetése, hogy összekösse a múzeumot a néprajz iránt érdeklődőkkel.
Forrás: Néprajzi Múzeum
