DIAlógus: tudományközi tanácskodás a dia és diafilm forrásértékéről és kutatási lehetőségeiről

A ELTE HTK Néprajztudományi Intézet, Magyar Néprajzi Társaság Film- és Fénykép Szakosztály és Folklór Szakosztály várja az érdeklődőket a 2025. december 4-5-én megrendezésre kerülő DIAlógus. Tudományos tanácskozás a dia és a diafilm forrásértékéről és kutatási lehetőségeiről című konferenciájára. Helyszín: MTA – Humán Tudományok Kutatóháza, Budapest, Tóth Kálmán utca 4.

A konferenciáról:

A köznyelvben diaként ismert fotóműfaj története és használata a fényképezés korai korszakába vezet vissza. A technikai jellegéből adódóan vetítésre is alkalmas műfaj százötven éves története számos tudományos és hétköznapi területet, valamint nyilvános és magán jellegű használati formákat ölel fel: a diapozitív eljárás a fotóművészet, az ismeretterjesztés, a tudományos dokumentálás, illetve a privát fényképezés és a családi szórakozás keretei között is képviseltette magát. A hordozók változása, korszerűsödése (festett, fekete-fehér és színes üvegdia, keretben és tekercsben vetíthető forma) következtében a diapozitív mint fotóműfaj és mint társadalmi gyakorlat gazdag, feltárásra váró hagyománnyal rendelkezik.
Az újfajta, tömegeket vonzó optikai látványosságok a 18–19. században szorították ki a vásári képmutogatókat, ezzel párhuzamosan megjelentek a polgári gyerekszobákban is az állóképek vetítésére szolgáló eszközök. A vetítésekkel kísért előadások a szemléltető oktatásban és a közművelődésben a 19. század végére világszerte népszerűvé váltak. E gyakorlat honi elterjesztésében úttörő szerepe volt az Uránia tudományos egyesületnek. Már az 1910-es években tízezres nagyságrendben voltak forgalomban változatos tematikájú diaképek. Emellett a diapozitív a városfotók, tájképek, épületfotók és néprajzi terepmunkák dokumentálásának eszközeként is egyre meghatározóbb szerepet kezdett betölteni. Az így keletkezett diaanyagok egy része múzeumi gyűjteményekbe került, melyek a téma kutatásának fontos forrásai. A diapozitívok az amatőr- és privátfotó területén is jellemzőek, nagy számban az 1970-es és 1990-es évek első fele közötti időszakban keletkeztek, számos családi és turistafotó készült erre a hordozóra.
A televízió széles körű elterjedését megelőzően a tömegkommunikáció hatékony eszközének bizonyult a vetíthető állóképek szalagra fotografált sorozata, azaz a diafilm. Magyarországon a nagyüzemi, állami diafilmgyártás a második világháború után indult el. A Magyar Diafilmgyártó Vállalat az államszocializmus idején több ezer, a politikai és kulturális propaganda jegyében készített ismeretterjesztő, oktató, illetve szórakoztató diafilmet gyártott, évente sokszázezer példányban. A diafilmgyártás virágkorát nálunk az 1960–1970-es években élte a vasfüggöny keleti blokkjának számos országához hasonlóan. A diafilm-vetítés népszerűsége az audiovizuális technológia fejlődésével párhuzamosan az 1980-as évektől visszaesett, de nem tűnt el teljesen. A műfaj napjainkban ismét reneszánszát éli, a közelmúltban pedig a diafilmezés hagyománya a hungarikum-mozgalom hivatalos örökségesítési folyamatának is részévé vált.
Nem csupán a nosztalgia jegyében tekinthetünk a „fordítós filmekre”, hanem különböző történeti és társadalomtudományi diszciplínák felől is számot vethetünk múltjával, forrásértékével és vizsgálati lehetőségeivel. A konferencia célja, hogy alkalmat nyújtson a dia, diafilm műfaji sokféleségére vonatkozó eddigi széttartó, történeti jellegű kutatások megismerésére, módszertani problémák megfogalmazására, valamint az újabb eredmények és tapasztalatok megosztására.

Az esemény facebook oldala: https://fb.me/e/8fZ85QMj2